Prologue

Érzem, ahogy szemeim vörössé válnak és ez ellen nem tudok mit tenni. Az életemet nem tudom úgy élni, mint ahogy a velem egy idősek. Normálisan. Fáj az, hogy nem lehet rendes barátnőm, hiszen ha megtudná valamelyik lány is az igazságot, rögtön elszaladnának. Így, hogy nem tudják, csak úgy tapadnak rám, és élvezem. Iskolán kívül nem tudom azt tenni, ezért teszem ezt iskolán belül, bár így mindenkit megtévesztek magammal kapcsolatban. Utálom azt, hogy nem lehet rendes kapcsolatom. Mindenki azt hiszi, hogy egy nagyképű fazon vagyok, bár annak is mutatom magamat, de nem tudok mást tenni. Ez az én dolgom. Ez az enigmák dolga, de csak addig, amíg nem jön az igazi szerelem és el nem fogad úgy, ahogy vagyok...